Búcsúzik a Zenei Intézet

Tamási László
(1954-2021)

Tamási László karnagy, a Nyíregyházi Főiskola Zenei Intézetének docense 1954-ben született. Zenei tanulmányait Győrben kezdte, majd 1974-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatára került, ahol zeneiskolai szolfézs, általános iskolai énektanár szakon végzett 1977-ben. 1982-86 között a Magyar Művelődési Intézetben Felsőfokú Kórusvezetői oklevelet szerzett, majd 1995-ben egyetemi diplomát kapott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

1979-ben megalapította a Debreceni Kölcsey Kórust, mely vezetése alatt a magyar kórusélet egyik legjelentősebb nőikarává vált. Kóruskarnagyként és vendégtanárként számos országban koncertezett és tanított. Versenytevékenységét rangos díjakkal jutalmazták. 11 CD lemez jelent meg vezényletével vagy kórusainak közreműködésével. 1986-tól 1990-ig a hivatásos Debreceni Kodály Kórus karnagya volt. Vass Lajos halála után négy évig a Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusának állandó külföldi vendégkarnagyaként tevékenykedett.

1977 őszétől a Debreceni Tanítóképző Főiskola oktatója volt, majd 1990-ben a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára került. Szerepet vállalt a tanítóképzésben, továbbá zeneelmélet, szolfézs, transzponálás és partitúraolvasás, karvezetés, karirodalom, kórusmódszertan, karének, vezénylési gyakorlat és kargyakorlat tantárgyakat tanított az Ének-zene Tanszéken.

2010-ben kóruskarnagyi munkássága, versenysikerei és magas szintű művészi tevékenysége elismeréséül Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 2011-ben a Nyíregyházi Főiskola rektora Rektori Elismerő oklevelet adományozott számára. 2014-ben szerezte meg DLA Mesterdoktori címét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Művészeti munkáját a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsa 2015-ben a „Tudományért – Művészetértkitüntetéssel ismerte el. 2020-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át.

2010 és 2017 között, nyugdíjba vonulásáig vezette az egyetem Zenei Intézetének énekkarát. Énekesei, tanítványai tisztelték, szerették, felnéztek rá, halk szavának súlya, nyomatéka volt. Szobájából mindig igényes zene szólt. Sokszor álltunk meg ajtajában, rácsodálkozva egy-egy mű szépségére, hangzására.

Gyakorta meséltél, tanítottál minket, köszönjük neked, Tanár Úr!

Nyugodj békében!

 

Búcsúzunk...

Tárczyné Csiki Edit
(1953-2021)

A Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének dolgozói megrendülten értesítik az egyetem közösségét, hogy Tárczyné Csiki Edit kolléganő 68 éves korában, hosszantartó betegség után elhunyt. Váratlanul ért minket a hír, nem tudtunk küzdelméről. Néhány hónapja még boldogan beszélt családjáról, büszke volt gyermekire és unokájára. Fiatalon távozott.

Editke zenei tanulmányai Miskolchoz kötődtek. 1966-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, fuvola főtanszakon kezdett, majd a 3. tanévben felvette a magánének szakot is. Diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett 1974-ben, magánének – szolfézs és általános iskolai énektanár szakon.

1973-tól egy évig tanított ének-zenét Miskolc-Erenyő Általános Iskolájában, 1974-tőlpedig a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán helyezkedett el magánének tanárként.

Tanított még 1976 és 1979 között a nyíregyházi Állami Zeneiskolában, majd a kisvárdai zeneiskolában szolfézst, 1983-tól 9 évig pedig hangképző tanára volt a Móricz Zsigmond Színháznak. 1991-től az Eötvös Gyakorlóiskola Népzenei Zeneiskolájában volt szolfézstanár és gyakran kísérte zongorán az iskola kórusát.

Aktív dolgozó évei alatt szabad idejében ünnepségeken lépett fel, magyar nóta- és operett est keretén belül az általa alapított Orfeum együttes énekes tagjaként. Hangzóanyag is készült munkásságukból.

Nagy szorgalommal, fáradhatatlanul dolgozott, mindent megtett a tanszék zavartalan működéséért, a hallgatók fejlődéséért. Meghatározó, szerepet töltött be a tanszék közösségi, művészeti életében.

38 évnyi munkaviszony után, 2012-ben ment nyugdíjba. A tanszékkel együtt „csomagolt”, amikor az Ének-zene Tanszék leköltözött a B-épület 5. emeletéről a földszintre. Oda már nem tartott velünk.

Lírai szoprán hangja örökké a fülünkben cseng, mindig a szívünkben marad.

Nyugodj békében, Edit!